"Összel érik babám a fekete szőlő" - énekeltük az iskolában. Emlékszem gyerekként mennyire vártam ezt az időszakot, jöjjön az ősz, érjen a szőlő, kezdődjön a mulatság. A szüret valahogy mindig olyan misztikus volt számomra. A természet "haldokli", és mi vígan üljök meg a torát. 

 A családomnak sose volt szőlője, lagalább is annál a pár tőkénél több, amennyit a nagyapám az udvarban ültetett. Ellenben mindannyian nagyon szerettük, de valahogy ez a szüret nálunk kimerült a városi felvonulásban, amin néptáncos gyerekként kötelezően részt kellett vennem népviseletben. 

Majd felnőttem és az egészből már csak a boldog nosztalgia és az őszi gyümölcsök majszolása maradt meg. Holott a szüret ennél mindig is többet jelenetett az emberek számára. A szó jelentése, mely az érett szőlőfürtök tőkéről való levágását, a szőlőtermés összegyűjtésének munkafolyamatát, ill. a szőlőlé leszűrését, a borkészítéshez való feldolgozását jeleniti, már 100 évvel ezelőtt is túlmutatott ezen. A szüret egy közösség formáló, építő esemény volt. Ahol egyszerre volt tere a kemény munkának, a jól megérdemelt mulatozásnak és a szerelemnek. 

Napjainkban is valahogy ez hiányzik a legjobban, a közösség összetartó ereje. Pedig mennyivel jobb mindent kalákában csinálni. Mennyire jó mikor a boltban, piacon ismerősen szólnak az emberhez, és tán még azt is megkérdezik hogy van anyuka, vagy a gyerek otthon. Mennyivel jobb úgy venni a szőlőt is, hogy tudom honnan származik, ismerem a déli lankán növő tőke történetét, és minden évben ugyan onnan szerezhetem be, mert hagyománya van, lesz. Úgy mint a szüretnek. A zöldséges.com is egy ilyen platform. Közösséget épít, összehozza az embereket. Egyfajta onlne szüret ez, ahol a szőlő legalább olyan jó lesz, mint a nagyapám kertjében, és ki tudja, egy jó gadza-vevő kapcsolatból mi születhet...:)