Mindenevő létünkre sokunknak amúgy sem fordul meg a fejünkben csak úgy leveleket enni, de mi van ha éppen mégis megkívántuk? Persze, a saláta levelét meg tudjuk enni. A spenótot is, már aki szereti. De miért nem ehetünk például füvet, vagy akármilyen sárguló levelet az út széléről?

Egyszerű kérdésnek hangozhat, amit egy hatéves oknyomozó riporter tehetne fel unalmában, azonban a válasz sokkal érdekesebb mint gondolnánk!

Ahhoz, hogy megválaszolhassuk a kérdést, meg kell vizsgálnunk a növények evolúciós, kémiai és kulturális hátterét is. Miért lehet, hogy többezer ehető fajta van de mi életünkben talán csak hatot kóstoltunk meg? 

1. Az evolúció közbelép

Persze, nem esszük meg a füvet, vagy a szobanövény levelét, mert nem ehető. Ezt mindenki tudja. De mi van, ha megcsavarjuk a kérdést? Miért ehetetlenek számunkra ezek a növények? Itt jön képbe a növény anatómia, vagy mondhatnánk azt is inkább, hogy  az evolúció, hisz ez az az erő ami formálja és szelektálja tulajdonságainkat - mind növényeknek, mind embereknek egyaránt. Az emberek elkezdtek főzni, társadalmat kialakítani, várakat építeni, gyógyszereket fejleszteni; újítanak, fejlődnek, szaporodnak és persze fennmaradnak.

A növényeknek is megvan azonban a saját verziójuk az alkalmazkodásról. Mivel a növények nem képesek a helyváltoztatásra, nem tudnak elfutni vagy támadni, ezért alternatív kommunikációs és önvédelmi eszközöket fejlesztettek ki az idők során. A növénynek tápanyagokat kell felvennie, be kell vonzania a beporzókat, meg kell védenie magát a növényevőktől, túl kell élnie az aszályt, és mindezeket anélkül, hogy bármilyen módon mozogna vagy artikulálná.

Így a növények vegyi anyagokat fejlesztettek. Ez a világgal való kommunikációjuk egyetlen módja. A botanikusok ezeket a vegyületeket két általános kategóriába osztják: primer és szekunder összetevők. Az elsődleges összetevők alkotják a növény alapvető szerkezetét. Ők a sejtfalak, a klorofill, és a cukrok. És az elsődleges összetevői között van egy anyag, amely a legunalmasabb választ adja kérdésünkre: a cellulóz. A szomorú igazság az, hogy az emberek nem képesek megemészteni a cellulózt, hiányoznak az  szükséges enzimek hozzá.

Tehát ha egy levél túl tele van cellulózzal, az embernek nem ajánlatos fogyasztani. Több kalóriát éget rágás közben, mint amennyit visszakap az emészthetetlen anyagból. Vegyük a fenyőtűket (amelyek technikailag levelek): Tele vannak cellulózzal, nem is túl étvágygerjesztőek. Ha egy levél emészthetetlen elsődleges összetevőket  tartalmaz, akkor az általában nem is találkozik az emberi szervezettel. Azonban a másodlagos összetevők igazán érdekessé, és veszélyessé is tehetnek növényeket.

2. A kémia gondoskodik róla

A növényeknek nincs szükségük ezekre a másodlagos összetevőkre az életben maradáshoz. Ezeket a vegyületeket azért állítják elő, hogy kommunikálhassanak, megtévesszék azokat a dolgokat, amelyek esetleg eszik őket - például az embereket. Vagy olyan anyagokat készítenek, amelyek vonzzák a beporzókat vagy olyan állatokat, akik a magjaikat továbbterjesztik. Ezek a vegyületek általában mérgező-, színező- vagy illatanyagok, amiktől a rovarok számára vonzóvá válnak. Ezek kisebb nagyobb mértékben az ember számára mérgezőek, de az is előfordulhat, hogy gyógyító hatással vannak ránk.

Belénk van kódolva, hogy ódzkodjunk a keserű levelektől, mert ez egy intő jel, hogy nem biztonságos a fogyasztásuk. Ez túlélési stratégiaként fejlődött ki, hisz biztosan voltak akiket nem riasztott vissza az íz, nos ők meg is mérgezték magukat. Ez azonban nem ilyen fekete-fehér, lehet rossz íze mégis ehető, illetve lehet nagyon jó íze, mégsem tanácsos fogyasztani. Akkor mégis hogy igazodunk el közöttük?

A társadalom kifejleszti a sajátos túlélési taktikáit, a népi orvoslás és az étkezési szokások utat mutatnak nekünk, így nem kell minden generációnak újra és újra megkóstolni egyes növényeket, hogy megbizonyosodjanak róla: ezt lehet nem kellett volna megenni.

3. A kultúra megtanított minket

Sok növényt hagyományosan évszázadok óta fogyasztunk, néhány az idők során bukkanik fel, majd lesz hirtelen divatos fogyasztani, azonban rengeteg olyan ehető levél van, amire egyszerűen csak nem tudunk ételként tekinteni.  Sokféleképpen használjuk fel azokat a növényeket amiket fogyasztunk, ezek többnyire olyanok, amiket egyszer kipróbáltunk és igazán jó hatással volt a szervezetünkre, így továbbvittük magunkkal az idők során. Ezért is szeretjük annyira a fűszereket, mert nem csak ízesítenek, de számos jótékony hatásukat is kifejtik.

Az emberek szeretnek kísérletezni, ezért időről időre bővül a következő generációk étkezési lehetőségei. Ahogy az emberek fejlődnek, szerencsére már van biztonságosabb módja is kipróbálni az újdonságokat.